Szinte megszoktam az evek soran, hogy mar-mar misztikus oknal fogva eleg surun belekeveredek valami dramaba hala a kedves utastarsaknak. Legutobbi utamon sem volt ez maskepp. Beszallaskor bosszankodtam kicsit, hogy csak az elso ajtot lehet hasznalni es mit ad Isten az en jegyem a 22A helyre szol. Mar lattam lelki szemeim elott a szerencsetlenkedest, jaj hova fer be az oriasi kezipoggyasz, akkor a kabatot hova rakjuk, hopp a konyvem fenn maradt a taskaban. Szinte hallottam ahogy az “ulj mar le a seggedre, es haladjunk” gondolat tobbe kevesbe civilizalt formaban repked a levegoben a helyukre eljutni szandekozo tobbi utastol.
Ahogy haladtunk a gep kozepe fele, hogyse hogysmint epp az orrom elott bontakozott ki a drama! Nem figyeltem, de korulbelul a 16. sornal lehettunk, amikor is egy angol fiatalember vitaba keveredett egy kisebbseghez tartozo parral. A no izgatottan tekintgetett kifele az ablakon, a ferfi elegedetten poffeszkedett a szekben, az angol uriember pedig probalta kezzel labbal elmagyarazni, hogy bizony ez az o helye, es nekik itt semmi keresnivalojuk. Az ekes angol beszedet neha neha megtorte egy “no speak english” vagy ” no no”, amit az angol hamar megunt, es odahivta a stewardesst. Beszallokartya elo a hasitasibol, majd pedig a stewardess nagy nehezen elmutogatja a parnak, hogy az o helyuk bizony nem a 16-os sorban van hanem a kettesben!! Kerem szepen 2014-ben valakinek kihivas egy viszonylag nagy meretben a papir tetejere kinyomtatott szamot felismerni! Azt, hogy leolvasni mar nem is merem leirni, hiszen ezek utan az olvasas kepesseget feltetelezni nagy mereszseg lenne!
Par perc utan a vita megoldodni latszott, am ekkor jott csak a java. Kiszedni a par hatalmas sporttaskajat, es berakni az angol fiatalember ugyancsak tulmeretezett gurulos borondjet. Szerencsemre epp ennek a bonyolult logisztikai feladatnak a kozepen kotottem ki. Sporttaska ki, gurulos borond be! Mielott mindenki elkezd orulni, nem volt ez ilyen egyszeru mutatvany. Ugye mindenki figyelmesen olvasta hogy “tulmeretezett gurulos borond”? Nos, ez a borond hosszaban nem fert be a csomagtartoba, igy a fiatalember keresztbe rakta fel. A stewardess persze egybol raszolt, hogy ezt igy nem lehet, hosszaba rakja be. A fiatalember parszor elmondta, hogy probalta, de igy nem fer be, sot a stewardess hitetlenkedo arcat latva, ketszer demonstralta is, hogy marpedig ha hosszaban rakja be a borondot, akkor a csomagtarto nem fog lecsukodni. Mar majdnem szoltam, hogy latszik, hogy nem fog beferni az a hatalmas taska, talan nem kene ekkora csomagokat felengedni a gepre, de csak szotlanul csodaltam a helyzetet. Vegul a stewardess valahogy atpakolta a csomagokat, a fiatalember leult, igy haladhattunk tovabb! Mogottem egy (szerintem) orosz nonek nagyon fogytan lehetett a turelme, mert szinte majdnem felkent a szekre, ugy probalt elem nyomulni. Finoman kozoltem vele, hogy en is haladni szeretnek, de amint lathatja nem tudok, igy inkabb relax meg minden, es majd haladunk ha tudunk. Mondanom sem kell, hogy elnezest nem kert.
Tul voltunk tehat a draman, setalok a helyem fele, egyszer csak latom, hogy ott ul valaki! Ezt nem hiszem el! Meg csak most jott a feketeleves! Ekes angol tudasommal kedves szekfoglalo utastarsam tudomasara hoztam, hogy a 22A bizony az en helyem. A no csak nezett ram nagy szemekkel. Hoppa, ez nem beszel angolul! Mutatom neki a beszallokartyam, gondolvan, hogy a szamokat csak ismeri. Meg mindig semmi reakcio, csak bamul a dragam. Kozben a kozepso szeken ulo angol idos nohoz fordultam, hatha belole tobb ertelmet tudok kicsikarni. Ugyanaz a kerdes, hova szol a jegyed? Hat a kedves idos nenike nem talalta a beszallokartyajat! Remek! A mellette ulo ferje mondta nekem, hogy biztos en jottem rossz helyre. Na, ez mar borzolta az idegeimet kisse, es elmagyaraztam neki, hogy a kartyamon 22A van, es ha felnez, a feje felett a kis tablan bizony 22ABC van, tehat ki is van rossz helyen? Itt betelt a pohar, odahivtam a stewardesst! “Hanyas szek a tied, my darling” kerdessel fordult a helyemen ulo nohoz. O felmutatta a kartyajat, amin 22B volt! Akkor mi a fenet keresel az A ulesen anyukam? Ezutan a stewardess a mamahoz fordult, aki meg mindig a beszallokartyajat kereste. Teltek multak a percek, de a kartyanak nyoma sem volt. Parades igaz? Kezdtem unni a dolgot, es mondtam a stewardessnek, hogy en leulok hatra de ehhez a cirkuszhoz nincs kedvem. Oh azok a helyek foglaltak – kozli artatlan szemekkel. Hatramentem, hogy ne alljam el a tobbiek utjat, es megkerdeztem a csinos, de nem eppen a helyzet magaslatan allo holgyeket, hogy ugye az kizart, hogy duplan adnak el egy helyet? Biztositott, hogy ez nem tortenhet meg, es keresunk nekem helyet. Kozben a masik stewardess is megerkezett, erdeklodve, hogy mi a problema. “Rossz helyen ulnek az utasok” “Oh, nekem is volt egy hasonlo esetem, ott elorebb is rossz helyen ultek az utasok” Oh csajok, de jo, hogy azt is vegig kellett asszisztalnom!
Gyorsan megallapitottuk, hogy a szamokat az ember altalanos iskola elso osztalyaban megtanulja, es meg mielott ugy ereztem volna magam a gep hatuljaban alldogalva, hogy en is stewardess vagyok, a kollegano jott vissza es felajanlotta a 10E helyet. Hurra, vegre leulhetek! A mosoly azonban hamar az arcomra fagyott, mert az E szek kozepen van, en meg attol viszolygok. Raadasul az ablaknal egy fiatal no ult egy, mint kesobb megtudtam 16 honapos, nyugtalankodo kisgyerekkel. Amugy sincs nagy hely a fapados gepeken, de igy remek lesz az ut.
Hogy fokozzuk a dramat, kiderult, hogy a szemelyzet radioja elromlott, igy a felszallo helyrol vissza kellett gurulni a terminalhoz, hogy varjuk a mernokot. Potom egy oracskat sikerult kesnunk. Es en meg az onos eso miatt aggodtam!
A nagy izgalmak utan vegre elszunyokaltam. Egeszen addig tartott a nyugalom mig hoztak a kocsit az enni-innivaloval, es az ablaknal ulo anyuka persze, hogy ehes volt, es rajtam atnyulva tortent a penz es a szendvics csereje. Ezutan a stewardess kedvesen megkerdezte tolem, hogy kerek e valamit. Visszamosolyogtam es viccesen mondtam, hogy egy ingyen ital jol jonne, mivel itt kell ulnom, nem pedig az eredeti helyemen. “Jaj te vagy az, akinek hatul a helyere ultek, jaj de kar, de sajnos nem adhatunk ki ingyen italt”. Balra tolem egy angol no ult, akinek elmeseltem korabban a torturat, igy o ismerte a sztorit, es jot mosolygott. Mondtam a csajoknak, hogy semmi gond, csak vicceltem, es egy probat megert…Ebben az angol no is egyetertett, majd folytatta az olvasast.
Mielott meg elvezhettem volna az ut tovabbi reszet, es szokas szerint zenet hallgatok es szunyokalok, az anyuka az ablaknal csevegni kezdett. Jottek a kerdesek: Van baratod? Hol laksz? Mit csinalsz? Minek jossz haza? Tipikus magyar….Sot az ut vegere annyira a bizalmaba fogadott, hogy egyszer csak a kezembe nyomta a kisgyereket, hogy “fogd meg legyszi mig eloveszem a konyvet a taskambol”.
Vegre megerkeztunk! Ismet kalandos ut all mogottem! Szerencsere megtanultam az ilyen helyzeteket higgadtan kezelni, es a szituaciok komikus oldalat nezni. Annyit azert megjegyeznek, hogy a stewardessekkel nem vagyok megelegedve, mert az oreglanyra siman rahagytak, hogy nem talalta a beszallokartyat. Valamint en azt a not ultettem volna mashova, aki az en helyemen volt! Az meg kulon szerencse, hogy kivetelesen soher voltam a jegy foglalasakor es nem fizettem 10 fontot azert, hogy helyet valasszak! Szoval a tortenet tanulsaga, egyedul is lehet kalandos az utazas, es a 10E az uj 22A!
andreaboroczkyphotography.wordpress.com 